Egy sírkő őrizte meg a rejtélyes település nevét. Aquincum lakóinak etnikai összetételéről és a feliratban szereplő helységről Lassányi Gábor régész írt összefoglalót.

A sírkő felső része a megtalálásakor

Tizenkét évvel ezelőtt, 2006-ban az egykori Óbudai Gázgyár területén folytatott ásatások során egy a még ókorban kettétört nagyméretű sírkő került elő. A faragvány az Aquincum római kori polgárvárosától keletre, a Duna-parton húzódó nagy temető egyik sírja felett állt. Az itt található nekropolisz jelentős részének feltárására a Graphisoft Park építése során került sor. A tetején rozettákkal dísztett mészkő faragvány latin nyelvű felirata a következő:

Az alsó rész

A sírkő stílusa alapján a Kr. u. 1. század végére, a 2. század elejére keltezhető. Az egyszerű sírfelirat szövegében az egyetlen problémát a település név azonosítása jelenti, amely egyetlen más, korábban publikált római kori feliraton sem szerepelt. Hol lehetett hát ez a Ionudrom? Ennek kapcsán tekintettük röviden át az Aquincumi lakosság származásra vonatkozó adatokat elsősorban az írásos források alapján.

Cnaeus Pompeius Felix összeállított sírköve

Európa, Ázsia, Afrika…

Aquincum esetében is, mint valamennyi nagyobb császárkori katonai település tekintetében is nagyon sokszínű, gyakran messzi földről érkezett lakossággal számolhatunk. Az alaplakosságot Budapest környékén a kelta eraviscus törzs jelentette, amelynek gazdag elitje származására büszkén még sokáig megtartotta jellegzetes névadási szokásait, és ábrázoltatta jellegzetes népviseletét is a sírköveken.

A katonaváros és polgárváros különböző korszakaiban természetesen megfigyelhetőek bizonyos jellegzetességek, amikor nagyobb számban érkeztek telepesek a Birodalom egyes vidékeiről. A legnagyobb mobilitást természetesen a katonaság jelentette. Míg a segédcsapatokban gyakran egy-egy törzsből származó speciális fegyverzetű harcosok szolgáltak, akik jórészt nem rendelkeztek polgárjoggal, addig a legiokban elvben, csak római polgárokat soroztak be. Az Aquincumban állomásozó, egymást váltó legiokban, a Kr. u. 1-2. században a katonák közül sokan Észak-Itáliából és Birodalom nyugati feléből, így például Galliából, vagy Hispániából származtak. Egy közelmúltban publikált, Aquincumból hazaküldött levél szerint, még Egyiptomból is soroztak be katonákat a Flórián téren állomásozó csapattestbe. Egy, a Hadrianus császár alatt újralapított Jeruzsálemből, új nevén Aelia Capitolinából származó veterán százados, Aelius Silvanus a latin mellett, a birodalom keleti felében hivatalos nyelvként használt görög nyelven is felvésette sírfeliratát szarkofágjára.

A hadsereg egyes egységeivel együtt nagy számban érkeztek iparosok és kereskedők a nyugati tartományokból. A legtöbb írott forrás természetesen a társadalom gazdagabb rétegeiről áll rendelkezésre. Így tudjuk például, hogy a katonaság ellátását is biztosító észak-itáliai kereskedő családok felszabadított rabszolgái is vezettek kereskedelmi lerakatokat Aquincumban és a kölni kereskedőknek és polgároknak is volt a városban egyesületük.
A Kr. u. 2. század végén, a 3. század első felében nagy számban hagytak feliratos emléket a keleti provinciákból, Kis-Ázsiából és szír területekről származó tehetős emberek. Többen közülük komoly pozíciókhoz jutottak a városi testületekben, és akár saját pénzükből szentélyek építését is finanszírozták egzotikus, hazai isteneiknek.

A társadalom alsó rétegeinek származásával kapcsolatban sokkal kevesebb írásos forrás áll rendelkezésre, de például rabszolgák biztos, hogy távoli területekről is érkeztek a városba. Egy a közelmúltban megtalált átoktáblán az elátkozott személyek között megtalálható például Eunicus „a szír” és egy a híres dák király nevét viselő Decibalus nevű személy is, akinek feltehetően thrák, vagy dák felmenői voltak.

Az írásos forrásokat jól kiegészíti a temetőkből előkerült csontmaradványok vizsgálata. Ilyen adatok már rendelkezésre állnak a polgárváros keleti temetőjével kapcsolatban, ahol Gnaeus Pompeius is nyugodott. Ezek alapján a polgárváros Kr. u. 1 – 3. században eltemetett lakói jórészt gracilis csontozatú, mediterrán vonásokat mutató személyek voltak, akik között bár előfordulnak robosztusabb testalkatú északi származásúak is, jó részük (őse) délebbről származott. Sok segítséget jelenthet majd a jövőben a halottak fogainak stroncium izotópos vizsgálata. A fogzománcban kimutatható lerakódások ugyanis megőrzik annak a területnek stroncium-izotóp jellegzetességeit, ahol az adott személy született és nevelkedett, mivel a helyi víz és növények fogyasztása során az ottani jellegzetes összetétel épül be a szervezetbe.

Aquincum etnikai kapcsolatai a birodalmon belül

Ionudrom nyomában

Na de mi a helyzet Cnaeus Pompeius Felixxel, honnan származott a sírkövet állíttató férfi?

A római birodalom hatalmas számú feliratanyagában, amely ma már digitális adatbázisokban feldolgozva is a kutatók rendelkezésére áll, nem találtam nyomát ebben a formában Ionudrom nevű településnek. Ezután felirattanban járatos kollégáim és volt tanáraim segítségét kértem, hátha van ötletük a megoldásra. Két lehetőség merült fel, az egyik az, hogy e hely még nem szerepelt más feliratotokon, a másik az, hogy az aquincumi kőfaragók így írták le hallás után egy amúgy ismert, távoli település nevét.

Az egyik javaslat az volt, hogy a név elején lévő „Io” betűk, talán azonosak lennének a latin „Dio”, vagy görögösen „Theo”, isten előtaggal és felmerült bennem, hogy a név második felében talán a kelta „durum” – „erőd, piac” szót rejtheti. Ebben a formában némileg hasonlít két galliai városnévhez: Diodurumhoz (Jouars-Pontchartrain) és Divodurum Mediomatricorumhoz (Metz). Míg a hiányzó szókezdetre, a -durum első u-jának kiesésére és második u-jának o-vá válására lehet nyelvészeti magyarázatot találni, az n megjelenése és a domo („-ból származó”) utáni hibás esethasználat kétségeket vet fel ezzel az azonosítással szemben. Valószínűbbnek látszik az a felvetés, amelyet egy egykori tanáromtól kaptam, hogy a görög „dromos” – „oszlopsorral szegélyezett út, futópálya” szót lehet felismerni a névben, így az talán egy eddig ismeretlen, a Birodalom görögül beszélő keleti felében található helyet jelölne.

Azt tehát, hogy Gnaeus Pompeius pontosan honnan származott, egyelőre nem ismerjük, a gondosan restaurált sírkő azonban megtekinthető a Graphisoft Park új, Start-up épületének bejáratánál.

A nyíl jelöli a sírkő jelenlegi helyét

A cikk alapjául szolgáló előadás a BTM régészeti főosztályainak közös házi konferenciáján, az „Így kutattunk mi 2017-ben” című konferencián hangzott el 2018. március 26-án.